Akváriumaink különleges szépségét kétségkívül az egészséges, életteli növények adják, melyek nemcsak a benne élő élőlények számára nyújtanak biztonságot és menedéket, hanem az akvárium biológiai egyensúlyának fenntartásában is nélkülözhetetlen szerepet töltenek be. Az egészséges növényekkel teli akvárium nemcsak a halak és egyéb élőlények számára biztosít tökéletes otthont, de az akvaristának is lenyűgöző látványt nyújt, amely örömet és nyugalmat áraszt.
Ebben a cikkben az akváriumi növénytápozás alapjait mutatjuk be, amelyek segítségével megérthetjük, hogyan alakíthatjuk ki és tarthatjuk fenn az akvárium növényeinek egészséges fejlődését. A megfelelő növénytápozás révén biztosíthatjuk, hogy az akváriumunkban található növények egészségesek és erősek maradjanak, hozzájárulva ezzel az összképhez, amely minden akvarista számára elengedhetetlen.
Aki akváriumban élő növények tartására adta a fejét, bizonyára hallott már a növénytápozás szükségességéről. Már szinte a könyökünkön jön ki, hogy kell a mikró-makró-carbó, de hogy ezek pontosan micsodák, mire valók, mikor kellenek tényleg, és mikor nem kellenek, már sokak fejében nem tiszta. Ebben szeretnék segíteni nektek.
A régebbi korokban nem volt divatja a növények gondozásának, az a növény maradt, ami bírta az adott akvárium sokszor spártai körülményeit. Az utóbbi 2 évtizedben egyre szélesebb körben megjelent az igény a változatos és szép növényzetre az akváriumban, jórészt az egyre népszerűbb aquascaping irányzat hatására. Mint minden élőlénycsoportnak, a növényeknek is ugyanúgy vannak az akvárium környezeti paramétereivel kapcsolatos igényeik, ezeket ki kell elégíteni, ha szép növényzetet szeretnénk.
Tápanyagcsoportok az akváriumi növénytápozásban
A növényeknek 3 féle tápanyagcsoport szükséges a fejlődéshez: a szerveiket jórészt alkotó úgynevezett
- organogén elemek, mint a szén, oxigén, hidrogén.
- A makroelemek a nitrogén, a foszfor, és a kálium,
- végül a mikroelemek a vas, molibdén, réz, mangán, cink, bór.
Egyes elméletek szerint a periódusos rendszer szinte összes elemére szükségük van, de ezeket oly kis mértékben igénylik az akváriumi növények, hogy nem szükséges külön pótolni.
Halas akváriumok növénytápozása
Egy átlag akváriumban, ahol a fény gyenge vagy maximum közepes (10-20 Lumen/Liter fehér LED, vagy 0,2-0,3 Watt/Liter fénycső esetén), illetve relatív sok a hal, ott az organogén és makroelemeket nem kell pótolni, kivéve a káliumot, és csak a mikroelemeket. Ezekre valók az olyan termékek, amik az összes szükséges mikroelemet és káliumot tartalmazzák, számos ilyen termék létezik a piacon.
Erre a magyarázat az az, hogy a szén (ami a levegőből beoldódik) nem tud elfogyni a vízből, mivel a fényerő alapvetően határozza meg, mennyi „üzemanyagra” van szükségük a növényeknek. Továbbá a haltáp által biztosított, főleg nitrogén és foszfor (nitrát és foszfát formájában) elegendő mennyiségben jelen van a vízben.
Fontos információ, hogy az állati fehérjén alapuló ( fagyasztott haledelek, és szinte minden száraz haltáp) étrend a növények igényeihez képest arányaiban több nitrogént tartalmaz, mint foszfort. Ezért fordulhat elő halas (benne élő növényekkel) akváriumokban, hogy a nitrát sokkal jobban „elszáll”, mint a foszfát. Ha ilyen helyzet áll fenn, hogy a nitrát bőséges, de a foszfát a nitrát 15-ödénél kevesebb, akkor egy tápanyagot tartalmazó (mono) foszfát tápozás jót tud tenni a növényeknek. A foszfát pótlásával a nitrogén felvétele is gyorsul, egészségesebb lesz a víz a halaknak, garnéláknak. De, ahogy írtam korábban, a komplex tápanyagokat tartalmazó talajtápok is jellemzően foszfor túlsúlyosak, így érdemes legelőször ezekhez nyúlni.
Kevés hallal rendelkező akváriumok tápozása
A kevés halas vagy közepes-erős fényes akváriumokban már jellemzően nem keletkezik elég makroelem, itt a komplex tápozás a szükséges, legtöbb termék esetén ez egy külön flakonban lévő mikró- és makroelemes tápoldatot jelent, de az én javaslatom az az, hogy ha csak egy „leheletnyi” extra makróelemre van szükség a halak által biztosítotton felül, inkább néhány komplex (makroelemeket is tartalmazó) táptablettát (golyót, rudat, stb.) adjunk a növényeknek (mélyen a talajba nyomva).
Jellemző probléma a gyenge fényes növényes(ebb) akváriumoknál az az, hogy túl van bonyolítva főként a tápozás. Gyenge fény esetén a mai fősodorra jellemző „mikró-makró-carbó” napi tápozásra nincs szükség!
Növényes akváriumok tápozása
A „szabvány” növényes akváriumok tápozása már egy bonyolultabb dolog lehet. Kezdők számára íródott cikkekben, videókban ezt nem szokás kihangsúlyozni, de a hobbiba újonnan belépő kezdő akvarista hamar szembesül, hogy nincs mindig, minden körülmények között biztos recept. Rengeteg akvarista keres fel, hogy segítsek rendbe rakni a tápozását, mert hiába adja úgy, ahogy „kell”, valami nem jó.
Alapvetően kimondhatjuk, hogy legalább „feles” fény mellett (30-50 Lumen/Liter fehér LED, 0,4-0,7 Watt/liter fénycső esetén) nem úszhatjuk meg a komplex tápozást, ami tartalmaz minden szükséges tápelemet. Ma már jellemzően nem szokott az probléma lenni, hogy egy kezdő növényes akvarista kulcsfontosságú dolgokat hagy ki az eszköztárból, míg régen sok olyan problémával szembesültem, ahol például erős fény mellett is a gyenge fényes tápozással próbálkozott az illető, persze kudarcra volt ítélve.
Azt tudom javasolni minden kezdő növényes akvaristának, hogy ha tartósan szeretné élvezni a hobbit, először a növényes akvarisztika alapjait sajátítsa el, mert szinte biztosan bele fog kerülni egy olyan szituációba, amikor egy jó, erős alaptudás „életet” menthet. Merj kísérletezni és változtatni, mert csak így fog kialakulni egy olyan rutin, ami a sikeres hobbihoz nélkülözhetetlen.
A tápozás megértésének első kulcsa a Liebig-elv elsajátítása. Ez tömören annyit tesz, hogy a legkevesebb rendelkezésre álló tápanyag korlátozza be a többi tápanyag hasznosulását, ezáltal az egész növény fejlődését. Ha egy tápanyag ily módon korlátozó tényezővé válik, akkor jelenik meg hiánytünet, ami a növény elcsúnyulását, és sok esetben az algák megjelenését hozza magával. Az egészséges akváriumi növények nevelésének egyik alapja az, hogy minden tápanyagot biztosítsunk nekik, megfelelő arányban, és felvehető formában.
Tápelemek és vízben megjelenő kémiai formái
Félreértés forrása tud lenni a kezdők körében az, amikor az adott tápelemről és annak a vízben megjelenő konkrét kémiai formájáról van szó.
A növények esetében nitrogénhiány-tünetről beszélünk, mert ez a „nyers” tápelem, amire szüksége van a növénynek. Ezt viszont a növénytápokban nitrát formájában adagoljuk (létezik kivétel, de ez a jellemző). A nitrát(ion) a nitrogén oxigénnel alkotott vegyülete (NO3), ionos formában. De, akik a hátuk közepére kívánják a kémiát, elég megjegyezni, hogy a nitrogén (N) és nitrát (NO3) összetartozik úgy, mint a foszfor (P) és foszfát (PO4) is. A káliummal (K) és a vassal (Fe) nem szokott ilyen eset előfordulni, mivel nem változik a nyers tápelem elnevezése és az, amit adunk a növénytápokkal.
A gyengébb megvilágítású akváriumok tápja tehát mikroelemeket (vas, réz, molibdén, cink, bór, mangán) és káliumot tartalmaz, mivel a haltáp alapvetően kevés káliumot tartalmaz. A kálium segíti a nitrát-foszfát felvételét is. Ha a növényzet igényli, és a halak száma és terhelése indokolja, akkor ez mellé a korábban említett kiegészítő foszfát tápozás is segíthet, de csak módjával adva.
Tipikusan a low- és high-tech akváriumokban (ahol jellemzően erősebb a fény) már a komplex tápozás jellemző, erre való a mikró (vas, réz, molibdén, cink, bór, mangán) és makró (nitrogén, foszfor, kálium) tápsók együttes használata. Ezek már az összes szükséges tápanyagot tartalmazzák, ha párhuzamosan vannak adagolva. A használatukkor azt feltételezzük, hogy a halak és egyéb állatok által biztosított terhelés (nitrát és foszfát) nem szól bele lényegesen a vízinövényeink tápozásába. Ez olyan esetben lehetséges, amikor alapvetően a fényerő már annyira megemeli a növények igényeit, hogy nem tud elegendő mértékben felszabadulni a szükséges tápanyag.
Komplex növénytápok
Léteznek olyan tápsótípusok is, amiknél a mikró és a makró rész egy flakonban van. Ezek előnye a kényelem, mivel csak egy flakonból kell adagolni az akváriumba. Hátrányuk viszont, hogy ha finomhangolásra lenne szükség, nem adnak rá lehetőséget (csak monotápokkal, de akkor minek adunk egybetápot?).
Mikro tápok fajtái
Mikró tápokból is létezik kétféle. Egyetlen lényeges különbség közöttük, hogy az egyikben van kálium, a másikban nincs. A káliumot tartalmazó, a korábban tárgyaltak alapján alkalmas gyenge fényes akváriumba önmagában is, míg a kálium nélküli mikró tápsó csak a makró párjával együtt alkalmazható.
Tehát a két alapvető tápozási típus a gyenge fényes (halas), és a komplex (mikró és makró).
Carbo "folyékony szénforrás"
Létezik a "Carbo", mint tápsó kategória. Ez alapvetően egy glutáraldehid nevű anyagot tartalmazó oldat, ami a növények növekedését segíti. Akkor hatékonyabb, ha éppen nem más, erősebb gátló tényező (Liebig-elv!) érvényesül, például egy másik tápanyag hiánya. Fontos tudni róla, hogy ez nem minősül szén-dioxid-adagolásnak, a valódi, gáz formában történő adagolással össze sem hasonlítható a hatása. Tehát ha valaki megkérdezi, hogy van-e szén-dioxid adagolásod, és csak carbót adsz, a válasz a kérdésre nem.
Mono akváriumi növénytápok
A mono tápok egyetlen tápanyagot tartalmaznak, de nem mindegyik típus felel meg tökéletesen ennek. Például a nitrogént tartalmazó tápsók jelentős része nem elhanyagolható mennyiségű káliumot is tartalmaz. A funkciójuk, hogy szintén a Liebig-elvet követve, egyetlen olyan tápanyagot tudjunk emelni, ami gátolja a növekedést. Hiszen logikusan végiggondolva, ha egy tápanyag hibádzik, egy fix összetételű komplex táppal nem tudjuk egy tápanyag arányát növelni. Ennek a típusnak a leggyakoribb használata aktív, foszfátnyelő agyagos talajok esetén jellemző, értelemszerűen a mono foszfátról van szó.
Tehát ha növénytápozásra adjuk a fejünket, az első kérdés mindig az, szükséges-e a mi akváriumunk növényzetének. Alacsony fényerő és kis igényű növényzet esetén nem kell belebonyolódni ebbe a kérdéskörbe. Ezek jellemzően a Cryptocoryne, Echinodorus, Vallisneria, Anubias stb. nemzetség fajai által lakott akváriumok.
Ha szükségesnek ítéljük meg a növények tápozását, mert a fényerő és a növényzet típusa ezt indokolttá teszi, akkor is gondoljuk át, hogy a beadott növénytápok vajon megfelelően fognak-e hasznosulni.
Például csapvizet használva, ha az szikes, nem fognak a tápelemek kellő mértékben hasznosulni, és a növények szenvedni fognak.
Plusz érdemes elsajátítani a növények alapvető jelzéseit, ha valami nincs rendben a tápanyagok terén.
A fentiekben az akváriumi növénytápozás alapjait vettük át. A következőkben a növényeken megjelenő tápanyaghiány-tünetekről fogunk beszélni.
Kimondhatjuk, hogy idővel minden akvarista fog találkozni növényekkel kapcsolatos gondokkal. A két fő „ellenség” az algásodás, és a hiánytünetek, amik sokszor együtt jelentkeznek. A hiánytünet megjelenésének alapja az, hogy a növény egyes életfolyamatai számára hiányzik egy vagy több olyan „építőkocka”, amivel az egészséges fejlődés lehetséges volna. Mivel a növény életfolyamatai gátlódnak, az algák ezt tudják kihasználni a burjánzásra.
Mielőtt mélyebben belemennénk az akváriumban gyakran megjelenő hiánytünetek megismerésébe, fontos hangsúlyozni, hogy nem minden növénygond minősül hiánytünetnek. Nagyon gyakori a kezdők körében az Echinodorus nemzetség fajainak a tartása. Ezek kis fényigénnyel rendelkeznek, és a tápanyagigényük a makroelemek tekintetében magas, de ezt kielégíteni könnyű.
A Echinodorus fajokat, ahogy szinte az összes akváriumban tartott növényt, víz felett termesztik. Ez azt jelenti, hogy ha megvesszük a boltban a növényt, annak nagy valószínűséggel még emers (víz feletti élethez alkalmazkodott) formáját fogjuk elültetni. 1-2 héten belül ezek a levelek elkezdenek barnulni, elpusztulni. Ilyenkor szoktak a fórumokra kikerülni a képek, hogy mi a gond a növényemmel, miért barnulnak, foszlanak a levelei? Természetesen jönnek a lelkes újonc hozzáértők, és meghatározzák, hogy ez bizony foszfor/nitrogén/kálium/vas hiány, és emelni kell a tápozást. A növény ugyanúgy elveszti a leveleit, de mindenki megnyugodott, hogy a kérdés meg lett válaszolva.
Ilyenkor az egyetlen logikus és ésszerű válasz, hogy annak a növénynek az égvilágon semmi baja, csak egy természetes folyamat lezajlódását látjuk, ez a levélváltás. A víz felett nevelt leveleket ennek a nemzetségnek a fajai nem tudják „használni” víz alatt, így kivonják belőlük a tápanyagokat. Gyakorlatilag, nagyon szigorúan nézve ebből a szempontból valóban tápanyaghiányos állapotot idéznek elő a levélben, de ez egy szándékosan generált jelenség. Miközben a régi leveleit feláldozza a növény, ezzel párhuzamosan hozza az új leveleket, amik már a víz alatti életmódhoz alkalmazkodtak.
Az Echinodorus nemzetséget emeltem ki, mert hiába a sok figyelemfelhívás, a mai napig látom a fórumokon kérdésként a fentebb felvázolt jelenséget. Ennek ellenére kisebb-nagyobb mértékben az összes növényfajnál lezajlódik a levélváltás, de általában kevésbé látványos módon veszti el a régi levélzetet a növény.
A hiánytünetek témaköre igen szerteágazó tud lenni, nehéz kezdőbarát módon írni róluk.
Alapvetően kétféle hiánytünet típust különböztetünk meg:
- hagyományos növényi hiánytünetek
- generált növényi hiánytünetek
A hagyományost egyszerűbb felismerni és megoldani. Ilyenkor elfogy a vízből egy olyan tápanyag, amit a növény a jelenlegi koncentrációjánál nagyobb mértékben igényelne. Ilyenkor egy alapos kikérdezés után nagy valószínűséggel meg lehet határozni, melyik tápelem hiányzik. A növényekről készült képek sejtetnek egy tápelemhiányt, a leírás pedig ráerősít (oda-vissza igaz). Mindig a kettőt együtt kell értelmezni, sosem szabad csak leírás, vagy csak kép alapján eldönteni, hogy „ez biztos nitrogénhiány”.
Ilyen például, ha egy mondjuk 30-40 lm/l fehér fénnyel szerelt akváriumban mikroelem plusz káliumos tápsót adagolunk, makroelemeket nem. Ha ilyenkor a következő tüneteket tapasztaljuk, akkor nagy valószínűséggel „makró” hiányunk van:
Alsó levelek sárgulása, foltokban történő barnulása és elhalása, lehullása, pontalgásodása.
A nem növénytápozott, és gyenge fényes akváriumokban jellemzően a nitrát és foszfát szintje lesz magas, mivel nincs elég fényerő, hogy a növényzet ezeket felvegye. Plusz a mikroelemek is hiányoznak, amik kellenek a makroelemek felvételéhez. Ilyen esetben egy mikroelem + káliumos tápsó adagolása segítheti felvenni a felesleges makroelemeket a vízből, és egyúttal a növények is szebbek lehetnek.
Ha a fenti eset áll fenn, tehát magas a nitrát és foszfát szintje, és nincs adagolva tápsó, akkor vashiány lehet a gyakori tünet:
Aktív talaj használata esetén pedig a foszforhiány a jellemző hagyományos, egyszerű hiánytünet, mivel a talaj ezt a tápelemet a vízből eltávolítja.
A generált hiánytünet már bonyolultabb szituáció tud lenni.
Jellemzően olyan akváriumokban kell vele számolni, ahol minden szükséges eszköz a rendelkezésre áll, de ezeket nem sikerült jól összehangolni. Azért hívom generáltnak, mert nem azért keletkezik alapvetően, mert valamit nem adagolunk, és elfogy. Ilyenkor egy tápanyagot túladagolunk, ami egy másik felvételét fogja csökkenteni, és így keletkezik a hiánytünet. Ez az antagonizmus jelensége.
Ez röviden annyit tesz, hogy két elem felvétele és hasznosulása egymás koncentrációjának a függvénye. Ha az egyikből több van, mint optimális, akkor az a másik kárára válik. Ilyen a vas és a foszfor (foszfát), vagy a kalcium és magnézium.
Ebben az esetben gyakran az a tápelem szintje magas, ami hiánytünetként is megjelenik. Ez mögötti logika az az, hogy gátlódik a felvétele, ezáltal a növény számára nem elérhető, de az adagolás miatt a vízben ott reked, és emelkedik a koncentrációja.
A kalciumhiány leggyakrabban a vas túladagolása okán jelenik meg:
Ekkor elég egyszerűen a vasat tartalmazó mikroelemes tápoldat adagolását csökkenteni, esetleg kivizsgálni, hogy a cserevizünkben van-e extra vas, ami borítja az arányokat.
Magnéziumhiány leggyakrabban a kalcium túl magas szintje miatt alakulhat ki. Ez leggyakrabban rossz visszasózó por használata során áll fenn, esetleg aktív talajok használata változtatja meg az arányát. A szakirodalom szerint a 3,4:1-es arány az optimális kalcium és magnézium esetén.
Az ökölszabály, hogy ha a nitrát koncentrációja 15 ppm, akkor ahhoz kb. 1 ppm foszfátszint aránylik, ahhoz pedig 0,1 ppm vas. A nitrát szintje optimális esetben eléri az 5 ppm-et, de a 30-40 ppm-et nem haladja meg jelentősen. 30-40 ppm felett egyes nitrátra érzékeny állatok károsodhatnak, 5 ppm alatt pedig a növény számára lesz túl alacsony a szintje. Ha tudjuk a kiinduló nitrát értékét, körülbelül ennek a 10-15-öde az optimális foszfát érték, és a foszfát tizede a vas.
DE! ne bízzunk feltétel nélkül a cseppteszteknek, mert sajnos az a tapasztalat, hogy félre tudják vinni a hobbistát. Egyrészt ez lehet felhasználói hiba miatt is (félreértett leírás), vagy maga a teszt romlott meg.
Aktív talaj esetén, főleg az első néhány hónapban ne akarjuk elérni a magasabb foszfátkoncentrációkat, inkább a többi tápanyag szintjét tartsuk alacsonyan, hogy a jó arány maradjon.
A generált hiánytüneteken belül az antagonizmus melletti másik kölcsönhatás a szinergizmus, ami az antagonizmus ellentéte. Ekkor az egyik elem a másik felvételéhez, hasznosulásához szükséges. Ilyen párok például a vas és kálium, vagy a magnézium és foszfor. Ha az egyik tápelem nem áll rendelkezésre elegendő mértékben, a másik felvétele vagy hasznosulása is akadozni fog. Ez annyit tesz, hogy ha például káliumhiány-tünetet látunk egy Hygrophilán, az lehet azért is, mert a vas kevés.
Ha nem boldogulnál a hiánytünetek labirintusában, várlak a NAK Mentor Klubban, ahová az alábbi linken tudsz jelentkezni:
Írta: Nagy Viktor
Youtube csatorna
